Hungarikum a javából: a magyar operett

Időbe tellett, amíg a magyar operett kitaposta a saját ösvényét a hazai zenetörténetben. Kezdetben nehézkesen vette fel a versenyt a népszerű népszínművel, ami a 19–20. század fordulóján a fővárosban a magyarosodás egyik elősegítője volt. De hogyan nyert végül tere a magyar operett és mi az, ami a más nemzeteknél is virágzó műfajt végül egyedivé tette?

A párizsi minta

A színházba járó közönség eleinte erkölcsi alapon idegenkedett az operettől, mivel a műfaj maga a nyugati nagyvárosok zenéjét testesítette meg, és frivol színpadi tükörképpel szolgált. A század végén azonban a magyar színházi kultúrától teljesen idegen műfaj Franciaországban már kasszasikert aratott: a vígoperettek, Offenbach remekművei egyre népszerűbbek lettek, és itthon is elkezdtek teret nyerni a francia mintára készült magyar darabok.

A két műfaj nem vált el egymástól teljesen: a népszínművek sztárjai voltak az első operettek üdvöskéi is. A Népszínház karmestere, a lengyel származású Konti József szerzőként, Blaha Lujza pedig primadonnaként jeleskedett.

Történelmi operettek

A műfaj másik nagy típusa a századfordulón a történelmi témát feldolgozó operett volt. Ezekben a egyre gyakrabban tűntek fel magyaros zenei elemek, de a komikum éppen abból a parodisztikus jelenségből fakadt, hogy a történelmi eseményeket nem patetikusan, hanem cinikusan mesélték el. A nemzeti szempont helyett az emberi érvényesült: a politika nagy fordulataiért egész egyszerűen két férfias szenvedély volt felelőssé tehető, az asszonyok iránti rajongás, és a túlzott borfogyasztás.

Hogyan lett az operettből hungarikum?

Huszka Jenő (Bob herceg, Aranyvirág, Gül baba) és Kacsóh Pongrác (János vitéz) életművének köszönhető a sajátos magyar operetthang kialakulása. A népszínmű nótavilága, a francia operettkuplé és a német Singspiel elemeit keverték, ezzel teremtve meg egy olyan operettstílust, amely hatott a nemzeti érzelmekre, ugyanakkor a nagyvárosi igényeket is kielégítette. A sírva vigadós elemek, és a lassú, búsongó magyar nóta kulcsszerepet játszott ebben a műfajban is, a nemzetközi elismerésnek azonban épp ez vetett gátat.

Kálmán Imre: A magyar operett meghódítja a világot

A János vitéz bemutatója és első sikerszériája idején végzett Kálmán Imre is a Zeneakadémián. Már 1908-ban óriási sikert ért el első operettjével, a Tatárjárással, mely megalapozta nemzetközi karrierjét is. Kálmán Imrének köszönhetően tudatosult az európai zenetörténet képviselői számára, hogy a Monarchia operett nem csupán bécsi operettből, hanem magyarból is áll.

Kálmán életművét, törekvéseit áthatotta az osztrák stílustól való fokozatos elhatárolódás, a magyaros romantikától való függetlenedés vágya, valamint a sajátos magyar folklór felfedezése, rekonstruálása. Ugyanakkor tudta, hogy a függetlenedés nem lehet sikeres egy azonnali, nyers szakítás által, így a korabeli ízlésnek megfelelő elemeit felhasználva hozott létre egy egyedi stílust. Operettjeinek „identitása” összmonarchiai: a valcer, az induló, a sanzon, a cigányzene egyaránt része volt darabjainak, megjelenik például leghíresebb művében, a Csárdáskirálynőben is.

Az operett rejtettebb érdekessége a zene, a tánc, a mese, a dalszöveg együttesében, az egész mű ambivalenciájában kereshető. Mert az operettben lehetett egy az egyben tündérmesét, csodát, valóságos karriertörténetet, gazdagságot, házasságot, boldogságot látni, és lehetett a fonákjáról nézve a mese, a csoda, a karriertörténet paródiájaként értelmezni. Lehetett azzal a hittel beülni a színházba, hogy ott egy mágikus erő felfüggeszti a társadalmi rend s a mindennapi élet törvényeit, de lehetett úgy is felfogni a színházat, hogy ott szabad mindaz, ami a mindennapi életben tilos vagy veszélyes: kritizálni, kigúnyolni a bürokráciát, a tábornokokat és a mágnásokat, az egész fennálló társadalmat. Mennyire igaz elvágyódás, és mennyire hamis illúzió a Csárdáskirálynő híressé vált dala: „Túl az Óperencián boldogok leszünk, … túl az Óperencián béke vár reánk.” (Olvass bele: a kultúrkirakat, Feb. 25th, 2013) 

Miért is lehetünk büszkék az operához képest oly gyermetegnek, könnyednek, egyszerűnek, széles közönséget túlzottan is kiszolgáló műfajra? Mi az, ami az operettet, hungarikummá, igazi értékké teszi?

Az operett új közös nyelvet teremtett a világháború okozta szakadékok, ellentétek felett, és nem zárta el egy elefántcsonttoronyba a kultúrát, hanem egy egész nemzet előtt tárta szélesre a kapukat, amik a magasabb zenei műveltség felé vezettek.

Fotó: 

http://www.operett.hu