Igazi birkapörkölt igazi juhászoktól
Akik a magyar juhászok csodálatos hagyományai iránt érdeklődnek, már biztosan hallottak Túrkeve városáról. A Nagykunság szívében található településen példaértékűen őrzik a hagyományokat (többek között a Juhászfesztivállal), és természetesen a méltán híres birkapörköltet is mesterien készítik. Mindannyiunk nagy szerencséjére a Magyar Kincsek Magazin most megoszthat egy igazi, hagyományos kevi birkapörkölt receptet, és néhány érdekességet a kevi pásztorok világából.
Egy igazi, jó kevi birkapörkölt
Hozzávalók
- jó magyar birkahús
- annyi tized kg hagyma amennyi a hús (pl. 30 kg húshoz 3 kg hagyma)
- ugyanannyi dkg paprika és só, (a példa szerint 30dkg )
- ugyanannyi bors, grammban. (a példa szerint 30 gramm)
- zsír (a birka faggyússágától függően)
- víz a hús fedéséig
- egy jó másfél fej fokhagyma
Elkészítés
A vékonyan kizsírozott bográcsba alulra kerül a megperzselt csontos fej és láb. Rá a fele színhús. A megdinsztelt hagyma, só, máj, tüdő, többi hús. Víz fedésig ( annyi víz, ami a húst ellepi). Fokhagyma. Félfőzésnél, negyed rész színespaprika, plusz csípős ízlés szerint. A maradék paprikát a vége felé tesszük hozzá. Semmi mást!
A bográcsot a tűz fölé akasztjuk, lehetőleg kapcsos lánccal, hogy lehessen szabályozni a magasságot. Lassú tűzön főzzük a húst, csak a bogrács rázásával forgatjuk az anyagot, megkeverni nem szabad. Kb. 3-4 óra főzést igényel.
A hagymát feldarabolva zsírban dinszteljük, egy kanál só, bors hozzá (ezt így külön edényben elkészítjük)
A májat, tüdőt beletehetjük a hússal együtt is, ki lett próbálva, nem lesz kemény!
A fej előkészítéséről, perzselésről a híres Kevi Juhászfesztiválon lehet érdeklődni a főzőknél, ha elárulják a titkukat!
Jó étvágyat!
Forrás: egy kevi juhászné (Kovács Sándorné)
A túrkevei pásztorélet
Túrkeve keleti és délkeleti határát a Berettyó mocsárvilága határolta. A mezőgazdasági művelésre alkalmas terület igen kevés volt, s ebből következett, hogy a pásztorkodás egészen a múlt század végéig a leghagyományosabb formában: a szilaj vagy rideg pásztorkodás alakjában határunkon fennmaradt.
A pásztorok szokásaikban, öltözködésükben és életmódjukban is különböztek egymástól, attól függően, hogy ridegpásztorok voltak-e vagy sem és attól is függően, hogy milyen állatot őriztek. A pásztorok az állatoknak nemcsak őrei, hanem gondozói és betegségükből kigyógyító orvosai is voltak.
A szilaj pásztorok télen-nyáron rövid derekú inget, térd alá, lábszárközépig érő bő gatyát viseltek, amit télen térd alatt szíjjal bekötöttek. A lábukon bocskort hordtak, amit maguk készítettek, hajukat zsírozták és befonva viselték, fejükön kunsüveg volt. Ezeken kívül viseltek hátibűrt, vagy kacagányt (a tehetősebbeké vadállat prémjéből, az egyszerűbbeké birkabőrből volt) és viseltek subát is.
A szilaj pásztorok öltözete később mellénnyel egészült ki, bő gatyájuk a bokájukig ért, alatta csizmát hordtak, fejükön pedig széles karimájú kalapot, legfontosabb felsőruházatuk a szűr és a suba voltak. A pásztorok öltözéke nagyon hasonlított egymásra, de más volt a mellény gombolása, a kalap formája, az ing színe stb: ez alapján jól elkülönültek egymástól.
A rideg- vagy szilajpásztorok a szarvasmarhák, juhok, lovak, sertések nyári és téli legeltetését felügyelték a mocsarak, lápok és árterületek arra alkalmas részein, úgy, hogy lakott településeken egész évben meg sem jelentek.
A télen is kint lévő emberek és állatok a nád oltalmában húzták meg magukat: nádból készült a pásztorok kunyhója és az állatok enyhhelye. A pásztorkunyhó 4-5 méter magas nádkévékből készült, télen fűthető volt és főzni is lehetett benne. Kontyos kunyhónak nevezték a tetején összefogott nádbuga alapján.
Ugyancsak nádból voltak azok az enyhhelyek, szárnyékok, melyeket a pásztorok az állatoknak készítettek.
A pásztorok reggel és este főtt ételt ettek, melyet rendszerint a számadó készített el, délben pedig szalonnát, kenyérrel, mert ilyenkor az állatokkal a legelőn tartózkodtak.
A pásztorételek elkészítését meghatározza a pásztorok életmódja, a szabad ég alatt, a természetben élt élet. Legfontosabb főzőeszközük a bogrács, éppen ezért az ételeiket úgy alakították ki, hogy ebben az egy edényben elkészíthetők legyenek: öreg tészta, topogó, pásztortarhonya, pörköltek. Szívesen készítették még ételeiket nyársa húzva, parázs felett. Leggyakoribb alapanyagaik: füstölt szalonna, füstölt csülök, oldalas, füstölt kolbász, szárított tészták, gabonafélék, száraz hüvelyesek, savanyított tejtermékek.
Forrás: Talpalló Piroska: Túrkevei népélet
További információ: www.turkevemik.hu
