A szolnoki Gulyásfesztivál őse?
Nagyot gondolt egyszer egy öreg juhász, Farkas Gábor. Fejébe vette, hogy összekürtöli társait egy ünnepi alkalomra. Nagyszabású tervet dolgoztak ki : 1935. szeptember 22-ike délelőttjén az ünnepség résztvevői teljes díszben — az öreg pásztorok szamárháton, a pásztorlányok aranyozott koszorúval ékesítve — felvonulnak a templomba, ahol szentmisét hallgatnak. Utána a menet kivonul a Móric-ligetbe (a mai Tisza-ligetbe), ahol 11 óra tájban a pásztorharangok, kolompok és csengők jeladására a pásztorok négyes szövetségének eskütétele következik.
A nagykunsági pásztorok ugyanis négy csoportot alkotnak: csikósok, gulyások, juhászok és kondások. Ez a négy pásztornép Szolnokon megalakítja a szövetséget, s egyben fogadalmat tesznek, hogy minden év június 18-án szentmisét hallgatnak a tartózkodási helyükhöz legközelebb eső templomban, továbbá, hogy minden évben így szeptember táján megtartják az országos pásztornapot.
Utána már a szórakozás kezdődik, melyet ebéd vezet be 12 óra tájban a Móric-liget fái alatt. A szabad tűzön pásztorok főzik az ízletes és zamatos ételeket, a marhagulyást, birkapörköltet, juhhúsos kását, báránytokányt, borjúpörköltet, malacsültet és pirított lebbencslevest nagy kondérokban, s adagját 50 fillérért tálalják fel a közönségnek kis fényes bográcsokban.
Az eredetiséghez tartozik az is, hogy a bográcsokhoz nádvillát adnak. Akinek ez az ízletes és zamatos magyar étel nem tetszik, az étkezhet a helyszínen felállított „Laci”-konyhákon is. Az ebéd után jön a pompás, tüzes kunsági bor, melynek hangulatában pásztorjeleneteket adnak elő, majd a szórakozás csúcspontjául bemutatnak egy csikós lakodalmat, amely hétfő reggelig fog tartani.
A szép terveknek megfelelően kezdődött a vasárnapi ünnepség. Öt-hatszáz napbarnított arcú, szakállas juhász, subás gulyás és csikós, pruszlikos, aranyozott sulyomkoszorús lány vonult végig a városon. Ezzel komoly érdeklődést váltottak ki, s a népvándorlás egész nap tartott a Móric-liget felé. A ligetben falusi specialitásokat árusítottak a földre terítve, vagy kis asztalokon: árvalányhaj, sulyomkoszorú (méregdrágán, 1 pengőért), gyümölcsök, frissítők.
Szerencsejátékot is lehetett játszani: egy gyűrűvel az üveg nyakát kellett elkapni. Közben lobogó tüzek felett készültek az ételek. A kellemes forróságban folyt az ital, szólt a zene, kezdődtek a táncok. A közönség elfeledte az apró bosszúságot, hogy nem készült el időre a birkapörkölt, hogy a beígért „műsorszámok” közül csak a csikóslakodalmat táncolták végig négy óra tájban.
A pásztornap neves vendégeket is vonzott. Mindent végignézett, késő estig jelen volt Arthur Sacher osztrák ezredes, hírneves író. Budapestről Szép Ernő, a lírai hangulatok mestere, Paulini Béla író, újságíró, a Gyöngyösbokréta mozgalom alapítója és Dallos Sándor, a Munkácsy-életregények későbbi megírója volt kíváncsi a rendezvényre. A korabeli sajtó lelkesen számolt be a készülődésről, de a megvalósítással már elégedetlen volt.
„Hogy [a jelenlévő írók — a szerk.] mit fognak írni a pásztornapról, azt nem tudjuk, mert tény és való, hogy a nagyszabású programból jóformán semmit sem valósítottak meg a rendezők. Azonban kedves volt, színes volt és érdekesen magyar, amit ott kinn lehetett látni, és a szép magyaros, falusias hangulatért el lehetett feledni az amúgy is színházasdit játszó attrakciókat. Az idős pásztorok kezdeményezése tehát nem váltotta be a reményeket. Úgy tudjuk, hogy el is maradt a tervezett folytatás. 1999-ben azonban ismét akadt néhány ember Szolnokon, aki nagyot gondolt, s útjára indította a Nemzetközi Gulyásfőző- és Hagyományőrző Fesztivált. Így a hetven évvel ezelőtt induló kezdeményezés több eleme megvalósult.
A szolnoki gulyásfesztivál szervezőinek engedélyével. Forrás : Kósa Károly : Pásztorünnep Szolnokon
