A legmagyarabb öltözék: a cifraszűr
A cifraszűrt szokás a legmagyarabb ruhaként is emlegetni, hiszen ez az öltözék csak Magyarországon ismert, egyéb nemzetiségek sem vették át, és talán az egyik legcsodálatosabb képviselője a magyar népviseletnek.
A szűr a magyar nép legősibb, legkedveltebb, népdalokban legtöbbet emlegetett ruhadarabja: a puszták népe viselte elsősorban, de a cifraszűr a falusiak kedvelt ünnepi ruhadarabja is volt. Teljesen felvéve szinte sohasem hordták, csak a vállra terítve, ezért a szűr ujjai el is vesztették eredeti rendeltetésüket, sokszor be is varrták, és használati tárgyakat hordtak benne.
A szűr egyik legfontosabb megkülönböztető eleme a hátát borító szögletes gallér, melyet két sarkát összekötve gallérrá alakíthattak. E nélkül nem igazi szűr a szűr, csak gubaszűr, szűrkabát.
A vállra vetett szűr nagyon bő, alatta kényelmesen lehet mozogni. Begombolni nem is lehet, sőt össze sem ér, esetleg kézzel lehet összefogni elől. Gombja nincs is, egy szíj tartja össze, de ezt se szokták be – vagy kikapcsolni csak belebújnak.
A szűrposztót a szűrszabók dolgozták fel szűrré, ez egy nagyon ősi magyar mesterség, melynek központjai Veszprém, Debrecen, és Nagyvárad volt.
A cifraszűr az 1860-as évektől a századfordulóig élte virágkorát. Ez időben a pásztorok nélkülözhetetlen ruhadarabja, de a parasztság körében is nagy népszerűségnek örvendett. Fontos társadalmi szerepet töltött be, mert viselete rangot jelentett. A legény addig nem is házasodhatott, amíg cifraszűrt nem szerzett az esküvőre.
A leánykérőnél, ha a véletlenül, illetve szándékosan ottfelejtett szűrét korán reggel kitették a ház ereszaljára, akkor nem volt keresnivalója ott tovább. Ha pedig nem tették, azt jelentette, szívesen látják, és szót ejthetnek a házasságról. Megesküdni is csak cifraszűrben lehetett. A cifraszűr volt a magyar parasztember díszruhája egész életén át, és végül koporsójára terítve vele temették el.
