A magyar nóta
A magyar nóta népdalt utánzó, de tartalmában és funkciójában tőle idegen dalműfaj, ami a társadalom minden rétege számára érthető és elérhető.
Ez a zenei műfaj egyéni szerzőktől származó lírai dal, melyben egyaránt fellelhetők nép- és műzenei, folklorisztikus és irodalmi elemek. A magyar nóta 2014 óta hungarikum.
A nemzet zenéje: a magyar nóta
A 18. század elején kialakuló, és felvirágzó magyar nóta nem hiába vált hungarikummá, hiszen jelentős szerepe volt abban, hogy a magyarság identitása megerősödjön, karakteressé váljon. Egyértelműen tetten érhető benne a magyarság szókincsére és nyelvi kifejezéskészletére gyakorolt hatása, részben ennek köszönhető, hogy fokozatosan háttérbe szorultak, illetve eltűntek bizonyos idegen szavak a nyelvünkből.
A magyar nóta ötvözi a magyar verbunkos és az olasz-bécsi muzsika világát, ezen összetettsége ellenére a nyelvhasználatban bekövetkezett változásokat egyfajta egységességre ösztönözte. Ezek a nóták nagy népszerűségre tettek szert attól függetlenül, hogy a szerzői egészen amatőr, civil szerzők, népszerű alkotók, vagy nagy zeneszerzők voltak. Egy vidéki ügyvéd nótaszövegei vagy kottái ugyanúgy látványos karriert futhattak be, mint Petőfi Zoltán vagy Erkel Ferenc alkotásai. Ezt játszották előkelő szórakozóhelyeken, városi színházakban, vidéki kocsmákban és kultúrházakban is. Bár a műfaj létrejöttét elsősorban a polgárság igénye generálta, a társadalom minden rétegéhez eljutott.
A népszínmű és a magyar nóta
A magyar nóta története szorosan összefügg a magyar színház történetével. Napjainkban egyik legrégibbnek ismert magyar nóta, a Sárga Cserebogár szinte a magyar színjátszással egyidős. Eredete homályba vész: a Déryné társulatánál vagy Kelemen László első pesti magyar nyelvű színtársulatának körében keletkezhetett.
A magyar nóta karrierje a 19 századi Magyarországon elsősorban a divatos népszínművek keretei között szárnyalt. Ezekben a darabokban a színészek dalra fakadtak, és ezek a nóták hamarosan olyan népszerűek lettek, hogy mindenhol énekelték őket.
Ahogy a népszínművekkel együtt a magyar nóta karrierje felvirágzott, úgy pecsételődött meg sorsa is ezzel a színházi műfajjal: az operettek és operák előtérbe kerülése által a magyar nóta egy időre eltűnt a „porondról”, de a 20. században, a két világháború közt főnixmadárként éledt újjá a műfaj.
A cigányzene és a magyar nóta kapcsolata
A magyar nóta története összeforrt a cigányság zenekultúrájával is, a korszakban a társadalom minden rétege által kedvelt zenei előadóművészek tevékenységével, akik nagyban hozzájárultak megőrzéséhez és terjesztéséhez.
A cigány zenészek egyaránt léptek fel aprócska vendéglőkben, nemesi kúriákban vagy királyi palotákban és mindenhol sikert arattak művészetükkel. A magyar nóta műfaja annyira eggyé vált a cigányzenével, hogy sokszor előbb játszották a népszerű dalokat a zenekarok, minthogy a nóták kottája nyomtatásban megjelent volna. Amikor viszont megjelent, a szövegíró és a zeneszerző mellett gyakran a cigány előadóművészt is feltüntették a címlapon.
A magyar nóta folklorizálódása
Bár a nóták szerzője sokszor ismert, több esetben ezek a dalok folklorizálódtak, és úgy maradtak ránk, hogy szerzőjük a feledés homályba veszett. A magyar nóták közül elsősorban azok mentek át ezen az átalakuláson, amelyek a népdal közelségéből eredtek, például Szeretnék szántani; Kerek ez a zsemlye; Be van az én szűröm ujja kötve; Végigmentem az ormódi temetőn; Vörös bort ittam az este; Zsindelyezik a kaszárnya tetejét; Édesanyám, ha bejön Egerbe.
A köztudatban a nóta és a népdal műfaja közt a közönség gyakran nem tudott különbséget tenni.
Mivel a nóták a népszínművek keretei közt jellemzően a színpadon is parasztfigurák ajkáról hangzottak el, valamint a dallamszerkezete és szövege nagyon hasonlít a népdalokéhoz, a városi és falusi közönség számára is azt a tévképzetet erősítette, hogy ezek a dalok valóban népdalok.
Bár a magyar nóta virágkora már leáldozott, korántsem tűnt el teljesen; a mai napig hallani bizony a lagzikon, a rádióban, tévében is, és vasárnaponként, amikor a nagymamák sürögnek-forognak a konyhában, bizony sok ablakból csendülnek fel dallamai.
