Hungarikum, aminek nincs párja: ilyen az igazi magyar pálinka!
Egy gyümölcsös ital, ami megmelengeti a testünket és a lelkünket is, hiszen igazi hungarikum, kedves a magyar szíveknek. Nélküle nincs disznóvágás, családi összejövetel, ünneplés, vagy búcsú sem. Honnan ered a pálinka és hány fajtája létezik?
Bár a pálinka szó a 17. században jelent meg, mégis 2013-ig kellett várnia, hogy valódi, eredetvédett hungarikum legyen belőle. A Hungarikumok gyűjteménye szerint akkor nevezhetünk egy italt pálinkának, ha megfelel az alábbi kritériumoknak: „A pálinka erjesztését, lepárlását, érlelését, pihentetését és palackozását is Magyarországon kell végezni. A pálinkát nem lehet ízesíteni, színezni, édesíteni még a termék végső ízének lekerekítése érdekében sem.”
De nézzük, honnan ered, és mennyi fajtája van valójában a magyarok egyik kedvencének!
Az égő víztől a kifinomult árnyalatokig
A szeszfőzés nem tekinthető magyar sajátosságnak, maga az eljárás a 12. századi Itáliában bukkant fel először, vagy legalábbis ekkorról vannak az első írásos emlékek: a bor lepárlásával úgynevezett aqua adenst (égő vizet) készítettek, amit önmagában, vagy gyógynövényekkel együtt, gyógyszerként fogyasztottak.
A 15. századra Magyarországon inkább élvezeti cikként tekintettek a szeszekre, de általánosan csak a 16. században kezdett elterjedni. Az égettborként említett ital legtöbbször borseprőből, hibás borból, gabonából készült, később a törköly és más gyümölcsből is a lepárlóban teljesítették be sorsukat. A szilvapálinkát és a törkölypálinkát 17. században említik először, de sokáig nem voltak elég fejlettek a lepárlók ahhoz, hogy valóban minőségi italok születhessenek. A 20. század első felére egyre jobbak lettek a pálinkák, és egyre nagyobb mennyiségben, már mezőgazdasági szeszfőzdékben állították őket elő.
A 2. világháború utáni szocialista rendszerben szomorú sorsa volt a pálinkáknak; pazarlásnak minősítették a jó minőségű gyümölcs ilyen irányú felhasználását, ezért a selejtes darabok kerültek a pálinkába, ami az ízvilágra is rányomta a bélyegét. Szerencsére a 20. század második felére újra nagy hangsúlyt kapott a minőség, a 21. századra pedig már sok ínycsiklandó – és immár eredetvédett (!) ital van a boltok polcain.
Ahogy a mondás tartja: „Amiből lekvárt lehet főzni, abból pálinkát is!”, de még ennél is szélesebb a paletta: a hagyományos, szilva-, barack-, eper-, körte-, alma-, cseresznye-, vegyes gyümölcs pálinka mellett a vadgyümölcspálinkákat is érdemes megkóstolni, például a vadalmát, vadkörtét vagy csipkebogyó-pálinkát.
Egészségünkre!
