Érdekességek a magyar gulyásról
Pásztorok tápláléka volt egykor, mint neve is mutatja. A foglalkozás szava Árpádkori, jellegzetes, róluk elnevezett étel jóval későbbi. A 18. század második felétől, a falusi konyha közvetítésével lett mindennapossá. Először minden magyar háztartásban ették és kínálták, – de nem sokkal később a reformkorra már az iparszerű vendéglátás is étlapra, menülapra tette.
Népszerűségét, konyhai és terített asztali divatját a nemzeti öntudatunk fejlődésének köszönheti ez a neves étel. A 18. század közepétől főleg az elnémetesedési politika elleni tiltakozás egyik sajátos eszköze volt minden, ami magyar. Legyen az irodalom, zene, tánc, viselet, szokás, étel vagy ital. Fölkapták, népszerűsítették, favorizálták. Így történt a gulyás étellel, mára elterjedt nevén a gulyással is.
Amit az iparszerű vendéglátás készít, annak összetevőit bárki megtalálhatja a szakmában etalonként használt Venesz József – Turós Emil : ”Egységes vendéglátó receptkönyv és konyhatechnológia” c. munkájában, – miszerint kell hozzá a marha színhús mellett maghatározott mennyiségű zsiradék, vöröshagyma, fokhagyma, paprika, só, köménymag, paradicsom, burgonya és csipetke. Főzhetik bográcsban és fazékban, lábosban egyaránt.
Közmegállapodás a háztartásban és vendéglátásban egyaránt, hogy kemény marhahúsból kell készíteni és az igazit csakis bográcsban!
Van azután egy sor különlegesség is. Így a csángó gulyás, savanyú káposztával, rizzsel és tejföllel. A kolozsvári, amit fejes káposztával készítenek. A szegedi, vagy inkább alföldi néven ismert vegyes zöldséggel, a szerb kelkáposztával ajánlott. A csikós gulyásba csipetke helyett metélt-tészta kívántatik. Másutt csusza-tészta kerül bele. Jellegzetes városi kitalálás az un. ”Fiáker-gulyás”, melyhez kockázott ecetes uborka, karikára vágott teavirsli kívántatik és pörköltes ízűre kell készíteni. És hogy a nevet is cifrázzuk, régik és újabbak között akad sörgulyás, babgulyás, betyárgulyás. És Tenkes-gulyás, Likócsi-gulyás napjainkban. A hamis gulyásról és hadi-gulyásról meg ne is beszéljünk.
A szolnoki gulyásfesztivál szervezőinek engedélyével. Forrás : Dr. Draveczky Balázs igazgató (1938-2003) – Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum
