Szüreteljünk magyar módra!

A szüret kemény munka és ünnep egyszerre. A szőlő kapálása, metszése és oltása  után  ekkor  köszönt  be a borkészítés ideje. A szüret szó eredetileg a szőlő borrá alakításának részfolyamatára, a szűrésre utal, de mai jelentése kiterjedt a többi gyümölcs betakarításának elnevezésére is.

Régen a szüret társas eseménynek számított, amelyre egy egész éven át készültek a családok. Akkoriban ez egy egész közösség közös tevékenysége volt, amelyet a nap végén  szüreti mulatság zárt. Bortermő vidékeken nagyobb szabású mulatságokat, szüreti felvonulásokat rendeztek. Manapság is családok, rokonok, ismerősök közös programja a szüretelés. Szüret idején bezártak az iskolák, szünetelt a bíráskodás és a katonák is szabadságot kaptak. Igazi sátoros ünnep, kihagyhatatlan esemény volt, a társadalmi élet fontos része és az ismerkedés egyik hagyományos színtere.

Zajkeltéssel indult a szüret, riogatással, esetleg pisztolylövésekkel – ez ősi gonoszűző rítus!

Csak eztán indult a munka. A lányok, asszonyok voltak a szedők, ők kiabáltak aztán a puttonyos legényeknek, férfiaknak, akik  puttonyba gyűjtötték a szőlőt. A szemeket préselés előtt összezúzták, ezután indult a tulajdonképpeni borkészítés. Természetes volt, hogy a munka alatt vidám énekszótól, viccektől volt hangos a vidék.

A nap végén a szüretelők szüreti koszorút vittek a vállukon, amelyet szőlőfürtökből, búzával, szalagokkal díszítettek. A tánc, a mulatozás mellett természetesen nem maradhatott el a borozgatás sem. Ennek aztán gyakran lett következménye kisebb-nagyobb verekedés, amely azonban egyáltalán nem volt szokatlan és különösebben megbotránkoztató történés.

A szüreti fogások elkészítésére a gazdaasszony nagy hangsúlyt fektetett.  A szüretből hazatérőket  megterített asztal várta. Fő eledel a birka -vagy marhahúsból készült bográcsos étel és a kalács volt, a lakomát csöröge fánk zárta.

 

Képek:

https://mandadb.hu

pixabay.com

www.vinolion.com