Hortobágy – A magyar puszta

A Hortobágy olyan táj, amelyet sajátos története, értékes élővilága, egyedülálló néphagyománya  sajátosan  magyar vonásokkal ruház fel. A néhai ligetes sztyepp az Alföldön  kanyargó Tisza hatása alatt állt, de a táj kialakulásában az embernek  is jelentős  szerepe volt.

Mai képe a folyók szabályozása, mocsarak lecsapolása, a legeltető állattartás, az erdők kivágásának eredménye. Bár az ember jelenléte e térségben már a fiatalabb kőkorszakban is bizonyítható, s a  Hortobágy név egyike a legrégebbi helyneveinknek, de a környező pusztákat Debrecen város jegyzőkönyvei csak 1701 óta nevezik Hortobágy-pusztának.

A Hortobágy név egyszerre jelent folyót és tájat, és az 1966-ban  megalakult Hortobágy községet. A név alatt ma hazánknak azt a nagyalföldi részét tekintjük, amely a Hajdúsági löszhát és a Tisza között terül el.

A mai értelemben vett Hortobágy csak a múlt században alakult ki. Hortobágy-pusztainak a helyiek sosem vallották magukat,  ilyen elnevezés nem élt, de a múlt századtól  a Debrecenhez tartozó pusztai részeket összefoglalóan Nagyhortobágyként is szokták nevezni.

Bugac24

Az UNESCO Világörökség Bizottsága 1999-ben a Nemzeti Parkot felvette a Világörökségi Listára.

(Bővebben: Táncos Erzsébet –  netfolk.hu)

Képek: szaszandras.info