Hortobágy – A magyar puszta
A Hortobágy olyan táj, amelyet sajátos története, értékes élővilága, egyedülálló néphagyománya sajátosan magyar vonásokkal ruház fel. A néhai ligetes sztyepp az Alföldön kanyargó Tisza hatása alatt állt, de a táj kialakulásában az embernek is jelentős szerepe volt.
Mai képe a folyók szabályozása, mocsarak lecsapolása, a legeltető állattartás, az erdők kivágásának eredménye. Bár az ember jelenléte e térségben már a fiatalabb kőkorszakban is bizonyítható, s a Hortobágy név egyike a legrégebbi helyneveinknek, de a környező pusztákat Debrecen város jegyzőkönyvei csak 1701 óta nevezik Hortobágy-pusztának.
A Hortobágy név egyszerre jelent folyót és tájat, és az 1966-ban megalakult Hortobágy községet. A név alatt ma hazánknak azt a nagyalföldi részét tekintjük, amely a Hajdúsági löszhát és a Tisza között terül el.
A mai értelemben vett Hortobágy csak a múlt században alakult ki. Hortobágy-pusztainak a helyiek sosem vallották magukat, ilyen elnevezés nem élt, de a múlt századtól a Debrecenhez tartozó pusztai részeket összefoglalóan Nagyhortobágyként is szokták nevezni.
Az UNESCO Világörökség Bizottsága 1999-ben a Nemzeti Parkot felvette a Világörökségi Listára.
(Bővebben: Táncos Erzsébet – netfolk.hu)
Képek: szaszandras.info